A Spartan Race szlovákiai sprint futamán múlt hétvégén a női mezőnyben két magyar hölgy ért el döntetlen harmadik helyezést. Lukács Lillát és Kempelen Zitát kérdeztük a versennyel kapcsolatos élményeikről, először azonban egy rövid bemutatkozást kértünk tőlük.

Lukács Lilla vagyok. Gyerekkoromban végig sportoltam, úsztam, futottam, de nem igazán jártam versenyekre. Az egyetem alatt időnként betévedtem egy-egy aerobik órára, de a sport nem volt a mindennapjaim része. A most 2,5 éves kislányom születése után kezdtem újra a sportolni, eleinte csak heti 2-3 alkalommal jártam Zitához TRX-re, később a súlyokkal is megbarátkoztam. Fél éve, mióta visszamentem dolgozni, ahogy időm engedi, újra futok, főleg a hegyekben.

Kempelen Zita vagyok, lételemem a mozgás, és a terep szerelmese vagyok. Ez valószínűleg onnan ered, hogy már a nagypapám is tájfutó volt, így gyerekkoromban temészetes volt, hogy én is versenyezni kezdtem. Főiskolás koromig tartott a tájfutó időszak, majd jött a fitness, és 15 évig egy lépést sem futottam! A hegyek, a kirándulás, a természet szeretete azonban ebben az időszakban is megmaradt, így vágyakoztam vissza az erdőbe! Évek óta „fitness oktatóként" dolgozom, de mára már nem hagyományos aerobik órákat tartok, hanem bootcamp, trx és súlyzós edzéseket. E mellé jött be tavaly télen újra a futás, amikor elkezdtem felkészülni az első Spartan Race versenyemre. Lillát másfél éve ismerem, azóta jár hozzám edzeni, és a lelkes kis csapatunk egyik ügyes tagja!